Talány

átmész, vagy nem mész át
ez a kérdés nyitott
innen az az oldal
onnan ez a titok

(Mórocz Imre)

Sipos Ferenc pontosan olyan, mint bármelyik másik ember. Mindenkitől különbözik. Sajátos világlátása van – ami bárki másról is elmondható – ám az már nem, hogy ezt a „sajátosat” kitartó céltudatossággal igyekszik életre hívni műveiben.
Lényeges dolog ez: nem csupán megformálni igyekszik, hanem hívni. Valamit megnevezni ugyanis mindenkor a Teremtő kiváltsága, az e kiváltságra formált igény pedig tapintható nála.
Nem véletlen az sem, hogy képeinek értelmezését ily távolról kell kezdeni. A világunkat mozgató finom szellemiség megragadása ugyanis bevallott célja a művészetnek.

Legújabb munkái újfajta alkotói irányt jeleznek. Megújította kifejezési eszköztárát, s itt most nem elsősorban technikai, sokkal inkább szemléleti megújulásról van szó.
A korábban megszokott alakok, tárgyak, tájak időnként meglehetősen plasztikus megjelenítése után most egy letisztultabb, ám annál elvontabb képi szerkesztést figyelhetünk meg nála. A letisztultság ebben az esetben a geometriai formák erőteljesebb hangsúlyozását, az elvontság pedig a képeket alkotó gondolati elem szándékolt többértelműségét jelenti.
Egy művész jellemzése kapcsán szokás mondani, hogy festményei sajátos szellemiséget árasztanak. Nos, jelen esetben pontosabb és értelmezhetőbb is úgy fogalmazni, hogy Sipos Ferenc festményeit egy sajátos lelkiség hozza létre.
Mindig vonzódott a misztikumhoz, a megfoghatatlanhoz, és amikor „semmi-testű” alakokat hív elő a semmiből az anyagi világ hártya-felszínét próbálja felhasítani, talán, hogy privát létezésének is szilárd bázisát fedezze fel ebben az árnyékvilágban. A felszín és a mélység viszonyainak kibontása foglalkoztatja, aminek szemléltetéséhez építészeti struktúrákat választ. A valótlanból valósat teremt, csak azért, hogy aztán egy nyitott-csukott ajtón keresztül ismét a valótlanba szédüljünk.

Persze tévedés lenne azt hinni, hogy ez csupán vizuális játék. Ezek a képek szigorú következetességgel szerkesztettek, olyannyira, hogy némelykor már-már logikai rejtvénnyel állunk szemben. Éppen ezért befogadásuk nem egyszerű feladat. Azonos időben kell érzelmileg „megragadottnak” lennünk és értelmileg szuperkoncentráltnak. Mivel ez szinte lehetetlen, folyamatosan ide-oda billegünk a két állapot között, s talán pontosan ebben az élményben lelhető fel a képek különös, szuggesztív hatása.
Fontos megemlíteni azt is, hogy a művekben direkt tapintható kettősség nem csupán érzelmi-értelmi viszonyt jelent. A létezés eredendően tragikus voltát valami furcsa könnyedség hivatott ellensúlyozni. Bizonyos játék ez, ami oldja a súlyos megfogalmazások feszültségét. Ezekben a képekben öröm van és életigenlés.
Mert az alkotó örül, hogy alkot, a befogadó pedig hálásan igenel.
Kedves közönség! Kívánom, hogy sose távolodjunk messzire ettől a pozitív lélekállapottól!
Végül még egy megjegyzés. Ezek a képek szerethetőek és, hogy ne érhessen az elfogultság vádja, elárulom, hogy a művészt személyes jóbarátaim sorában tudhatom.

Pilmayer Károly (2006)

neked őrzöm magamat
várok rád
győztesek jutalma
örök világosság

(Mórocz Imre)